Első ízben találkoztam az ostorosi Böjt pince boraival, amelyek közül egy bikavér még otthon várja, hogy kikerüljön belőle a dugó, de a csillagról a minap letekeredett a csavarzár. Nekem személy szerint nagyon tetszik a címke és a logó, de a lényeg, mint mindig, a palackban van. És úgy tűnik, Böjtéknél tényleg ott van a lényeg. Első töltéskor kicsit meglepődtem a halvány árnyalatán, könnyű mozgású, fényes csillag került a poharamba. A kortyban először a frissesség és a sav ugrik ki, amely kellően behűtve kifejezetten lendületessé teszi. Ahogy szellőzik és kissé melegszik a pohárban, az intenzív gyümölcsös aromákat ásványos vonulat kezdi körülvenni, és szerintem ez a kettősség teszi igazán széppé. A fajtaösszetételre kíváncsi lennék, valami illatos biztos van benne, minden esetre egy sokszínű, játékos, jól eltalált házasításról van szó. Netán egy gramm maradék cukor segít a hízelgésben?
Talán most éreztem először a bikavér fehér megfelelőjének a létjogosultságát, ezúttal nem egy szimpla küvéről van szó, nem érezhető ki hangsúlyos fajtajelleg, nem nyomja el semmilyen jellemző a másikat, helyette egy gazdag, színes, gyümölcsös, illatos, ásványos, könnyed, de mégis szép szerkezetű itallá állt össze. Most már nagyon kíváncsi vagyok a vörös megfelelőjére is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése