Kaló Imre - egri bortúra II. nap

A tavalyi március 15-i hagyományos bortúra második napján Szomolya felé vettük az irányt, hogy felkeressük Kaló Imrét, akiről nagyon sokat hallottunk, de boraihoz még nem volt szerencsénk. Sokan méltatták már a 2011-ben a Borászok borászává választott "remetének", "őrültnek" is titulált borászt, akiről én először Tóth Istvántól hallottam a Wekerlei Borúton. Meg a turánról is. Persze Kaló Imre nem őrült, és nem is remete, csak szokatlan, extrém és unortodox, ami inspiráló és egyben elképesztő is tud lenni.

Sajnos a jegyzeteim (szégyen szemre, miként azt az első nap kapcsán írtam) eltűntek, így csupán emlékezetből egy hangulatképet tudok rögzíteni. Talán a többieknek több minden rémlik és majd tesznek kiegészítést.

Semmiképp sem számíthattunk a másoktól hallott, olvasott maratoni kóstolóra, hiszen a telefonban letisztáztuk, hogy délután családi programra kell a borásznak menni, de így is több órát tölthettünk a több ágú szomolyai riolittufa pincében. Nem állíthatom, hogy minden bor találkozott az ízlésemmel, dőreség is ilyet várni, de számos elképesztő tétel volt, fehérek, rosénak mondott, de a szokvány roséktól teljesen elütő ki tudja mik, és persze szédítő vörösek. Úgy rémlik, hogy a pinot noir eléggé megragadott. Mivel több, mint egy éve voltunk, sajnos nem emlékszem konkrétumokra, és kérem is komolyan a szakmás fiúk segítségét. Mintha az rémlene még, hogy a turán nem azt az arcát mutatta, amit a Mátrában megszoktam.*

Annyi bizonyos, hogy bár a világszemléletünk homlokegyenest eltérő (és emiatt többször nagyokat hallgattunk, amíg a beszélgetés fonala visszatér a közös platformra, a borhoz) a borkészítéshez való hozzáállás elgondolkodtató, érdekes, izgalmas. Vásároltunk néhány palack bort (a lehetőség sajnos szűkös volt). Én kettőt választottam (közösre), hogy Gábor, aki a gyerekeket őrizte itthon az aznap esti pályaudvaros helycseréig, is részesülhessen majd az élményben. Nyáron bontottuk ki a rosét és a fehéret (felirat és jegyzet híján csak tippeljük a pinot noir rosét a fehéret nem írtuk meg, nem kizárt, hogy hibásan tároltuk). A rosé kérdéseket felvető, bizarr, frenetikus élmény volt, hamarosan beírjuk.  

*Laciék hozzászólását illesztem ide a turánról: "Pár hete bontottuk ki a nála vásárolt Turánt és CF-CS házasítást. Én azt hittem a második lesz a nagyobb bor, szép is volt, egyedi is volt, de volt egy nagy hibája és talán ez volt a legnagyobb is egyben, hogy roszkor volt rossz helyen. Együtt nyitottuk ki a Turánnal. Amitől viszont mindenkinek leesett az álla, olyan illatok és zamatok és egyensúly és beltartalom orgiát kóstoltunk, hogy teljes áhitattal adóztunk Kalónak és a Turánnak. A máshol megszokott Turán-os jegyektől eltérő volt, sokkal behízelgőbb, mégis nagyon karakteres. A "túl"érettségben szüretelt szőlő és a hosszú erjesztés tökéletes párosát kaptuk a palackból. Talán mindkettő 2011-es évjárat volt. (Tárolás: én végig hűtőben tároltam mindkét palackot)."