Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2013

Sabar rajnai rizling 2011

Kép
Egy mindennapi fogyasztásra termett, közepes testű rajnai a Badacsonyi borvidék fiatal borászatától. Nem mondom, hogy összetéveszthetetlen fajtajellegeket hordoz, de a petrol itt-ott tetten érhető a vidék ásványaival karöltve. Egyben van, kerek, nem lóg ki semmi, talán csak a savak, amelyek már-már etyeki mértékeket öltenek. A kellő beltartalom viszont megvan mellette, így semmi ok az aggodalomra, hacsak nem azért, mert túl gyorsan elfogyott.

Az elmaradt sorkóstoló

Kép
Mostanság trendi saját borral - legalábbis saját, az alkalomra szóló címkés borral - készülni az esküvőkre. Mi sem maradtunk le az aktuális divattól tavaly. Apósom felajánlotta, hogy a száraz fehér bort biztosítja. Bár szerinte ezzel a teljes borigény ki lett elégítve, de mi azért szerettünk volna innivalóval készülni az édesebb szájúaknak is, nem beszélve a vöröskedvelőkről.

A fiúk a legénybúcsú után (!) mentek bort választani. Nem cicóztak, a hegymagasi bejáratott Horváth pincébe térültek-fordultak be. Gábor vezetett, így a másik három embör választott. Lett egy kékfrankos, egy rozé (ha emlékeik nem csalnak, az is frankos) és egy illatos félédes tétel. Le is palackozták, szépen meg is kapszulázták, már csak címke kellett rájuk. Ezt én készítettem a meghívókkal és az ültetőkártyákkal együtt. Összeállt a sor. Az esküvőn minden szépen fogyott. Mi magunk közül leginkább apósom száraz rizlingszilvániját díjaztuk, de reményeink szerint minden ízlés kielégítést nyert.


Több felé ajándékoztu…

Koccint. Szimat. Mi ez?

Kép
Mára beszéltünk meg egy kis összejövetelt a fiúkkal. Amíg a csajok aludtak rájuk bíztuk őket, hogy még  a vacsihoz ezt-azt beszerezzünk. A vásárlásból kitikkadtan érkeztünk haza. A gyerekfelügyelők már kitöltött pohárral toporogtak - ne is pakoljak ki, mert nagyon szomjasak. Koccint. Szimat. Mi ez? Chardonnay? Gábor a sajátra emlékezik, szerinte fajtás (azaz olasz). Tanakodunk. A jellegzetes hordó miatt emlékeztet a sajátra (ezért böktem ki a chardonnayt) és felmerül még a finom seprőn érlelés is. Első korty, ugyanez az eredmény, kicsit puncsos hordó, kicsit vajas batonázsos (???). Komoly savak. Mijez?! Ja, hogy tényleg olasz? És Maróti! Nyamm-nyamm.

A pünkösdi hétvégén ruccantunk ki családilag a Mátrába. Siroktól már csak egy nagyobb köpés Gyöngyös, ahonnan Gábor szeretett volna vásárfiát hozni. Mi mást, mint a korábbi bortúrán megismert Maróti Attila borait. Orvul beletelefonáltunk a vasárnapjukba, de nem vették zokon, sőt baráti fogadtatásban volt részünk. A fiúk eltűntek a pi…