Káli kövek

Ez is tavaly nyári visszaemlékezés, amelyek megörökítése anno elmaradt, de tartozunk magunknak és a bor(ász)oknak egyaránt. Nyári kerti mulatság, felfújt medence, tűző nap, majd estefelé egy grillvacsora - mellé bontottuk Szilviék köveskáli szerzeményeit: egy olaszrizlinget 2011-ből, és egy cabernet franc barrique-ot 2010-ből.

A fotók tanúsága szerint augusztus huszadikát írtunk aznap, tehát nem rég kerülhetett palackba a fehér tétel: "Tradicionálisan készült bor a vulkanikus Fekete-hegy Töltés dűlőjéről. A 2011. szeptember közepén, kézzel szüretelt olaszrizling mustja bogyózás, majd rövid áztatás után, préselés nélkül került bele a két 500 literes tölgyfahordóba, ahol három hónapig erjedt, majd hat hónapig érlelődött." Az jegyzetek szerint visszafogott, a fiúk szerint nagyon jó illattal köszön be, szőkés színnel a pohárban. T feltétel nélkül lelkesedik, Gy karakteresnek, ásványosnak nevezi, G szépnek, simának titulálja, Z viszont valamit hiányol belőle. Neki továbbra sem nyílik meg, bár mindenki más lelkesen kortyolgatja - szerinte melegen jobb.


A vörösbor értékelése a fehérhez hasonlóan kevésbé elemző, mint inkább a jegyzetekre hagyatkozó lesz: nem túl sötét, meggylé színnel érkezett a pohárba, áttetsző barnás, rubin árnyalatokkal. Valaki málnaszörphöz hasonlította. Illata fás, fahéjas, füstös. Ízében sem tagadhatná a barrikkot. Erőteljes savaihoz, nyers tanninjához képest könnyed, "hordós meggy". Gy bodzabogyóról, fiatal, ismételten nyers tanninokról szól, Sz cifrázza: csipkebogyó, erdei gyümölcsök, lágy, pinós érzet. T már a fekete ribizlinél jár, E tovább megy: kislányos (jelentsen ez bármit is, bár szerintem ez összecseng a valaki málnaszörpjével). Úgy látszik a termőhely és a stílus nem a nyelvfacsaró cabernet-k világába helyezi ezt a franc-t, viszont azt hiszem, ez nekünk éppen jól jött a nyáresti pihenőhöz.

UI: A rizling technológiáját ajánlom Gy szíves figyelmébe!

Megjegyzések