Két testvér a Juhász testvérektől
A Juhász testvérek hozzáállása a rozé borhoz szimpatikus nekem, amennyiben készítenek egy primőrt - hiba is lenne nem kiszolgálni a kiéhezett piacot -, tavasszal pedig előhozakodnak egy egészen más hangolású, dűlős tétellel, amely dűlő egyben névadója is a bornak. Ez a Paptag rozé.
Csupán a véletlen műve, hogy egy ilyen palack, úgymond, bevárta a következő generációs primőrt, de örültem, hogy így alakult, legalább összekóstolhattam őket. A tavaszi bor kékfrankos és merlot házasítása, az őszi pedig pinot noir.
A Paptagon még nyoma sem volt öregedésnek, sőt fáradtságnak sem. Ezért is volt szerencsés ez az együttállás (habár ültem). Hiszen a primőr sokkal kevésbé alkalmas arra, hogy a következő tavaszon bemutatkozót eséllyel várja be egy megmérettetésre. Jellemzően nagyon hamar elvirágzanak a friss rozék, és fél év múlva nyomát sem találjuk a káprázatnak.
A Paptag közelít a hordós rozék világához, ugyanakkor nem érzek rajta fát, vagyis nem tudom, mit művelhetnek vele márciusig. A primőr viszont 100% pinot noir, ami már önmagában is jó pont nálam, ráadásul igen élénk, illatos, ropogós. Vadat nem mondanék. Nem tudom, egyáltalán tud-e vad lenni a pinot?
Turkálva az emlékeimben arra jutottam, hogy Juhászék primőr rozéja azon kevesek közé tartozik, amelyeket nem szoktam a következő (és az azután következő) év őszén, telén is megtalálni a boltok polcain (mármint olyan üzletekén, ahol az évjáratra senki sem figyel oda). Mire tavasszal kijönnek a Paptaggal, eltűnik a primőr, tehát jól eltalált mennyiségről van szó (azért az EAN kód azonos, ha mégsem így lenne).
Kellemes élményt nyújt mindkét bor, persze a helyük egy adott skálán nagyon messze van egymástól.
Csupán a véletlen műve, hogy egy ilyen palack, úgymond, bevárta a következő generációs primőrt, de örültem, hogy így alakult, legalább összekóstolhattam őket. A tavaszi bor kékfrankos és merlot házasítása, az őszi pedig pinot noir.
A Paptagon még nyoma sem volt öregedésnek, sőt fáradtságnak sem. Ezért is volt szerencsés ez az együttállás (habár ültem). Hiszen a primőr sokkal kevésbé alkalmas arra, hogy a következő tavaszon bemutatkozót eséllyel várja be egy megmérettetésre. Jellemzően nagyon hamar elvirágzanak a friss rozék, és fél év múlva nyomát sem találjuk a káprázatnak.
A Paptag közelít a hordós rozék világához, ugyanakkor nem érzek rajta fát, vagyis nem tudom, mit művelhetnek vele márciusig. A primőr viszont 100% pinot noir, ami már önmagában is jó pont nálam, ráadásul igen élénk, illatos, ropogós. Vadat nem mondanék. Nem tudom, egyáltalán tud-e vad lenni a pinot?
Turkálva az emlékeimben arra jutottam, hogy Juhászék primőr rozéja azon kevesek közé tartozik, amelyeket nem szoktam a következő (és az azután következő) év őszén, telén is megtalálni a boltok polcain (mármint olyan üzletekén, ahol az évjáratra senki sem figyel oda). Mire tavasszal kijönnek a Paptaggal, eltűnik a primőr, tehát jól eltalált mennyiségről van szó (azért az EAN kód azonos, ha mégsem így lenne).
Kellemes élményt nyújt mindkét bor, persze a helyük egy adott skálán nagyon messze van egymástól.
A 12-es 13-ban már nem primőr, sőt. Egyébként úgy meg van nyomva szénsavval, hogy már szinte sok. Palackozott fröccs. Viszont kapott egy plecsit, miszerint egy országos Miklós-napi megmérettetésen aranyérmet érdemelt.
VálaszTörlés