Egy libalakoma emlékére

Kicsit aggódom a jövő évi jóllakottsági mutatónk miatt, mert erősen megcsúsztunk Márton naphoz képest. Persze, mint minden valamire való borral élő ember, mi is Márton napra libasültet és új bor kóstolót szerveztünk, de nyavaják járta időszakban holmi betegségek komolyan hátráltattak bennünket. Jobb később, mint soha, azért összejött.

A fiúk jó kis sorral készültek, mi pedig készek voltunk befogadónak mutatkozni. Bujdosó Libás fehérrel indítottunk. A sauvignon blanc fajtából készült friss bor nem mutatott kiugrót. Enyhe izzadtság, mezei gyomnövények illata után a szellőzéssel valamivel pozitívabb jelzőket is tudtunk villantani: kis széna, lucerna. Határozottan primőr kesernyés lecsengéssel. Gyula szerint intenzív.

Második felvonásként Etyeki Kúria White 2012 következett. Királyleányka barátkozott a szürkebaráttal tartályban. Mintha vasas lenne, jelentős savak, emiatt megszavazzuk a fröccsborságot. Nem átütő, Gyula szerint bubis nyalós.

Ide beszúrom, hogy persze az étel közben készült, és ebben is, mint mindig, megcsúsztunk.  Lehet, hogy az ital teszi? Neeeem, az nem lehet. Egy egész liba mellé azért pár comb is került a tepsibe, ami szépen pirult, közben pedig Gyula pisztáciás, kesudiós, aszalt sárgabarckos rétegezett libamáj terrine-nel készült. Endre nem aprózta el, szenvedélye a krumpli, hát beszerzett 10 kg burgonyát négyféle kiadásban. Lehet gyönyörködni. Vegetáriánus nőcskékkel barátkozni igen hasznos, a köret is cifrázódik, így francia rakott krumplink lett különféle lila krumplikból. Házi cékla került még elő valahogy, szóval nem maradtunk éhesek.



De térjünk vissza a tárgyra. Színesítettünk a borokon egy 2011-es Mészáros pinot noir roséval. Vérnarancssárga, erősen habos, sajnos eléggé koros tétel. Friss sajt, savó jutott az eszembe. Lemondóan nyilatkozunk. Ugyanez 2012-ből friss lendületben: málnás, kenyeres, Donald rágós illat, piros bogyós, tömény, savas, málnás történet. Nekem nem harmonikus, a fiúk rozé-siller átmenetnek titulálják. Kesernye ott a lecsengésben. Határozottan szekszárdi jellegűek az extraktok is.

A soron következő Frittmann rosé kényesen, fényesen csillogott a pohárban. Silleres szín, szedres jelleg. Az előzőnél könnyedebb, intenzív zamatok, jelentősebb sav, enyhe kesernye. Több extrakttal lehetne siller, így nem kerek valahogy. Gábor szerint nem annyira primőr, valamelyik szakmás szerint nem jól csípték el a szüretet, én kis grillázst jegyeztem még fel a füzetbe.

Mindent bele alapon készült a Lelovits rosé hatféle szőlőből. Élénk szín, szénsav, az eddigi legprimőrösebb cucc. Gyula szerint semmilyen, nekem komoly a sav. Kissé fröccsös, nyári boros. Endrének bejön a nyersesség, de felállítja a nagy rozé csapda  tételt: megdöglik nyárra, amikor pedig ideális volna.

A Szeleshát rosé szép pink, nekem a klasszikus rozé szín. Virágos, gyerek fogkrémes. Határozottan feminin dolog, Gábor is egyetért: a primőr rozé legyen csajos. Gyula arra esküszik, hogy a primőr rozé vadóc legyen. Beugrott képként egy bőrszerkós nőcske, itt hessegetem a gondolatot.

Egy villám Bogyólé ("nagyon jó!" ennyi a jegyzet) után Bujdosó Libás vörösére váltottunk. Gyanús, hogy itt már ettünk, mert ritkult a jegyzet, de annyi azért akad, hogy szép sötét lila, illatában primőrös, ízében kissé zöldes, tanninos. Félkész, hamar piacra dobott.

Bockék szerencsétlen nevű Porta Gézájának névválasztását eléggé kiveséztük, ezt most itt nem vezetném elő (jobb a békesség). Tannin, kesernye, vad, bőrös, mintha még kis széndioxid is kóborolna benne. Nem feküdtünk meg tőle - szerencsére az összmennyiségtől se.


Itt a vége, fuss el véle.





Megjegyzések

  1. - Frittmann rozéja ezúttal nem kékfrankos, mint ahogyan szokott, hanem egy ismeretlen házasítás. Ez is kényszerű megoldásnak tűnik.
    - Lelovits rozéjára tényleg azt mondtuk, hogy ez az eddigi legprimőrebb jellegű? Számomra ugyanis a pár héttel korábban kóstolt Sebestyén rozé volt a csúcs. Nyers volt, de csajos is. (Egy csaj nyersen ... Most én is hessegetni próbálok.)
    - Bock portugiesere nekem határozottan tetszett (nem a neve, hanem az íze), szerintem jól összerakott bor. Talán a vacsora vitte el az érzékelésünket valamilyen irányba, ugyanis egy korábban elfogyasztott palack kellemes élményt nyújtott.

    VálaszTörlés
  2. Ránéztem ám Frittmannék honlapjára. Van kékfrankos rosé is, csak mi úgy látszik nem azt vettük! A címkére nem emlékszem, nőcskés volt, vagy a klasszik?
    http://www.frittmann.hu/boraink/#category-3

    VálaszTörlés
  3. Hagyományos címkéje volt. A csajos csak egy változat lenne a küvénél?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése