Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2012

Az Év bortermelője 2012. cím esélyesei

Kép
November 7-én este lehullott a lepel: a jelölések összesítése után egyértelműen rajzolódott ki az eredmény, ki lesz az idei Év Bortermelője díj öt legesélyesebb várományosa. A Magyar Bor Akadémia idén 22. alkalommal adja át hazánk legrégebbi és legrangosabb szakmai elismerését. A tavalyi évhez hasonlóan számtalan borász, szakmabeli, étteremvezető, sommelier, séf küldte el javaslatát, valamint a borfogyasztók, borkedvelők egy jelentős része is jelölhetett.

 December hetedikén tudhatjuk meg, ki nyeri el a címet.

Két vérvörös biciklinyereg

Kép
Mi ez a hülye cím? Tessék csak egy pillantást vetni a mellékelt képre és máris jön a megvilágosodás. Igen. E mellé a két csodás forma mellé választottunk két kísérőt. Nem filóztunk rajta sokat: egy Demeter Márton primőr és egy Hárs Franc 2010-es akadt a kezünk ügyébe.

Az előbbi 75% portugieser és 25% menoir összetétellel megdöbbentően meggyesnek mutatkozott. Próbáltam kicsit utánaolvasni a menoir (menoire, kékmedoc, medoc noir) fajtának. Pláne, hogy anyukám mindig az egri medocról (akkoriban kizárólag édes) áradozott. Sokat nem lehet megtudni, leginkább, hogy Villány és Eger az otthona és hogy gyümölcsös, magas cukorfokot bír produkálni. A meggyben mindannyian megegyeztünk aztán a jelzők: fahéj (2x) szegfűszeg (2x), mostantól lehet megbotránkozni: hideg forralt bor, főtt cékla, kis torma. Gyümölcsös, nem túl tanninos, de azért tartalmas. Gábor a pár évvel ezelőtt tapasztalt neutrális benyomások után egy igazán vibráló, vérbeli primőrként azonosítja. Endre nem mondaná meg, hogy primő…

Szüret után, hazafelé

Kép
Málik Badacsonyi kéknyelű 2009

Amikor visszavittük a ládákat szőlészünknek, meglehetős hosszan beszélgettünk a környék múltjáról, jelenéről, lehetőségeiről, fiatal és idősebb kollégákról, esetleges rizlingen kívüli szőlő választásról. Egyik kedvencünk a kéknyelű is szóba került, amelyből sajnos meglehetősen kevés található a borvidéken, főleg ahhoz képest, hogy régen ez volt az egyik védjegye Badacsonynak. Jó lenne kicsit többet hallani és kóstolni belőle. Bennfentes útmutatást kértünk, kinél lenne érdemes érdeklődni. Nagy szerencsénkre a badacsonyi szüreti fesztivál kiállítóinak egyike, az általunk eddig ismeretlen Málik Zoltán volt az ajánlás. Mondhatom: szerelem első találkozásra. Eleinte kerestük korábbi fajtaélményeink lehengerlő jegyeit (amelyek nem mellesleg máig ható emlékek), de csak nem jöttek. Bontottuk mellé az alábbit, mondván biztos kell még a levegő a 9-es tételnek, hogy nyíljon. Aztán igazunk lett, de nem úgy ahogy vártuk, mert a kirobbanó zamatok csak nem jöttek, hanem…

Jásdi Nagykúti chardonnay 2007

Kép
Az egyik, talán az első őszi borfejtésre igyekezvén tértünk be a csopaki út menti lerakatba, hogy valamilyen testesebb balatoni fehér is kerüljön a munka mellé. Egyet-kettőt helyben megkóstoltunk, volt is a szánk íze szerint való, végül best-buy alapon ezt vittük el, hiszen a házigazda szerint ez az egyszer már leárazott tétel mégsem veszített erejéből az elmúlt években. Ezt megerősíthetjük. Nagyon szép, (palack)érett, de nem csak ettől nemesedett, hanem a talán korábban túlzó savak elegánsan egybesimultak a borral. Ha jól emlékszem azt mondta a fiatalember, hogy ők szándékosan savra, teljes érettség előtt szüretelnek. Ez egy-két frissebb tételüknél nem is válik feltétlen előnyére a fiatal italnak, de az idő és a szakszerű kezelés tompítja a hatást. Mindenesetre ez a bor még mindig nagyszerű választás, hoztunk is egy másik palackkal a kollégáknak ízelítőül.

Haboztam kissé

Kép
Hogy vegyek-e magamnak, magamhoz ilyenkor még habzóbort. (A "Gyöngyöztem kissé" nem lett volna megfelelő cím, de az lett volna a helyes.) A matt üvegen átsejlő zöldessárga szín, a palack csinos zárása (kapszulája nincs, a dugó kilökődését egy szalag gátolja meg), valamint a mindig kéznél lévő "Egyszer élünk!" olyan hathatós csokra volt az érveknek, hogy végül meghajoltam.
Olyan hangulatban voltam, hogy azon frissiben, vagyis al fresco kibontottam ezt a seccót, amely egyébként a Frissecco névre hallgat. Igen, hosszú s-sel. A palackba zárt királyleányka, aki a homályos üvegen keresztül alig láthatott valamit is e világból, nem habozott színre lépni, amikor a nyomás alól felszabadult. Kellemes, könnyed illatot árasztott a pohár, de most is hiányoltam egy kis édességet (talán a fogság keserű napjai?). Ennek a fajtának már igazán jól állna egy kis maradék cukor érzésem szerint. Persze azért nem zártam vissza hősnőnket a palackba.

Alkohol: 11,5%
Ára kb.: 1300 Ft

Gábor nem állt meg

Kép
Kő, Köveskál, kövesút, kőszívű ... Jaj, de kál, hogy nincs több időnk!
A múlt hétvégén átrobogtunk ugyan Köveskálon, de újabb örömforrás helyett kénytelenek vagyunk emlékeink foszlányait szürcsölgetni.
Ez a bor számomra amolyan kőleves fordítás volt. Ott volt benne a hely szelleme (a kő), de nem olyan erőteljesen, mint olykor tapasztaljuk az e környékről származó levekben. Jól is állt ez a stílus ennek a még frissnek mondható rizlingnek. Nem aléltunk el az értékeitől, de bármikor szívesen innánk.

Le tour de Dúzsi 2008.

Kép
A korábbi bejegyzésekből kiderül, hogy Gyula és Gábor fiatalabb bringákkal kezd, mint én. Nálam itt pihent már egy ideje ez a palack - most már túl a hasonlatokon -, mint biztonsági tartalék. Egy olyan kellemes, igazi szegzárdi, amelyhez bármikor nyúlhatok, ha fűszer, és gyümölcs beöntésre volna szükségem. Hátránya a korábbiakhoz képest, hogy az összetevők sorából a kadarka teljesen kiszorult. Más baja nincs, kitűnő elektrolit egy tourhoz.

Alkohol: 12,5%
Ára kb.: 1400 forint