Frittmann: kékfrankos rozé 2011.

Az utóbbi években mindig megkóstolom a Frittmann testvérek rozéját, és általában kellemes élményt nyújt. Nem így idén. Illatában hozza ugyan a szokásos formáját, vagyis fajtás és üde frissességű, az íze viszont alulmarad a korábbi évjáratú kékfrankos rozékkal szemben. Egy kicsit laposnak, tartalmatlannak érzem, pedig ettől inkább 2010-ben féltem.
Tekintve, hogy ez negatív élmény, nem is szándékoztam megírni a véleményemet, amíg nem találkoztam az idei le Mondial du Rosé borverseny eredményeivel, ahol ez (de vajon ez?) arany érmes lett.
Már korábban is felfigyeltem arra, hogy egy adott megmérettetésen egy-egy termelőnek nem egy, hanem kettő, vagy akár három azonos nevű bora is szerepel (esetünkben két Frittmann kékfrankos rozé), de a fogyasztó számára nem teszik világossá, hogy éppen melyiket tartja a kezében. Engem kezd bosszantani ez a több minőségi osztályban való megjelenés úgy, hogy a korrekt vevőtájékoztatás közben hiányzik. Láttam már olyan (más versenyen, más termelőtől származó) bort, amely három változatban készült, és bizony három, határozottan különböző pontszámot kapott. Ilyenkor megfordul a fejemben, hogy nyilván csak az arany érmüket hirdetik fennen, és az ehhez szabott áron kapjuk meg az alacsonyabbra értékelt tételt, tételeket is.

Alkohol: 12,5%
Ára kb.: 1200,-

Megjegyzések