Borkóstoló

Tematikus estjeink következő állomása egy karácsonyi ajándék formájában érkezett. Endrétől hárman egy furmint kóstolót kaptunk. Szerintem ennél jobb ajándékot egy boros "családnak" nemigen lehet adni annak ellenére, hogy én nem vagyok nagy furmint rajongó. Az estre Endre egy mini hűtővel és hét tétellel érkezett. Szokás szerint az első két körben vakon kóstoltunk, majd fellibbent a fátyol és a további kóstolásokat már a terület és a borász ismeretében követtük el. Jó egy héttel később visszakóstoltuk a maradékot. 1. 2008. alk. 13,5% I. kör: szalmasárga színű, fényes nedű, illatában fás, későis, mézes-virágos jegyekkel, savanykás, friss aromával. Az illata mindenképp izgalmas. Ízében is friss, de kissé túl száraz az illatához és valami hiányzik. Nekem kicsit vizes (nem elég a sava, vagy az illata szénsavas frisseséget ígér?). Túl szikárnak ítéljük, kis kesernye is van a lecsengésében. II. körben megállapítottuk, hogy a legjobb az illata az összes közül. Gábor és Gyula

A korábbi évjáratok zöld címkés furmintjából 2009-ben is furmint lett, bár ez csak másodkézből derült ki. A hátul olvasható adatok furmint-hárslevelű házasításról tájékoztatnak, de állítólag személyesen UK-tól való a kereskedő infója, miszerint hibás a nyomtatás. Szóval félédes furmint. Az illata tagadhatatlanul fajtás, friss, mintha oxidatív lenne. Jó adag ásványosság és jó kis savak kísérik a mézes tónusú, lendületes kortyot. Talán még szénsav is segíti? (Olyan benyomásunk volt, mint a hibrid technológiájú Váli fehéreknél.) Szellőzéssel, pihentetéssel az eleinte visszafogottabb dudva illatok egyre inkább kinyíltak, egyre "növényesebb" lett, ettől is egzotikusabbá vált. Szerettük, nem felejtjük! cukor: 31 g/l alk.: 12,5%

A Dániel Pince szortimentjének egyik kiemelkedő tétele. A négyféle borból készített házasítás kimondottan elegáns tétellé idősödött 2006 óta. A legkevesebb két éves fahordós érlelés miatt szűretlenül palackozott cuvée szép kerek zamatokkal, visszafogott savakkal, és számomra talán a kékfrankos minimális felhangjával nagyon tetszett. A rend kedvéért: cabernet sauvignon, kékfrankos, zweigelt, merlot. Az illata a meggyet idézte.

A korábbi csalódottság után erős ellenpontként éltük meg ezt az OP-t. Ebben megvan mindaz, amelyet Gyula hiányolt abban. Tényleg friss, üde, ahogy írják - mintha bozsolé lenne (lehet, hogy az is, de nem derül ki a címkéről). Fiatalság, nyersesség, elillanó pezsgés, édeskés zamat, tésztás-élesztős érzet, de egyáltalán nem zavaróan. Nagyon tetszett, főleg melegebben jöttek ki a pozitívumai. Remélem, lehet még kapni!

A deák nyelvre hajazó írásmód talán a számos latin nevű versenytársat hivatott karikírozni, mindenesetre, bár kedves név egy bornak, fogalmam sincs miért lett mókus a Mocus. A bor bíborkadarkából készült, amelyről annyit sikerült megtudnom, hogy 1948-ban nemesítették a Kadarka és a Muscat Bouschet keresztezésével (elárulom tudatlanságomat, valamiért azt hittem, hogy valami ősi magyar fajta). Nagy mennyiségben nem igen termesztik, önállóan kevesen készítenek bort belőle (mi is csak egyet ismerünk ezen kívül a Neumann pincében Villánykövesden), sokkal inkább használják festőszőlőnek, hiszen egészen sötét, rubinszínű. Losonci Bálint biztosan a mátrai túránk egyik célállomása lesz, de addig is gondoltam, kóstoljunk elő. Mivel pedig a fajta kellemes emlékeket idéz az egzotikumán túl, így beszereztem belőle egy palackkal kedvenc bortárunkban. Illatában nem sokat mondó, jegyzetemen a jelzők: tempera, később diszperzit, kovászos uborka, kenyér, végül őszi avar, szántóföld. Színe szép mélyvörö