Szászi Szent György-hegyi olaszrizling 2009

Elöljáróban engedtessék meg egy észrevétel, miszerint a Szent György-hegyi olaszrizling esetében a földrajzi megnevezés évről évre helyesírási hibával szerepel a címkén, érdekes, hogy ez nekünk sem tűnt fel mostanáig. Ennyit a kötekedésről, egyéb hibáról nem számolhatok be. A bor nem egy fiatal fruska, az érett palack buké és az édeskés ízvilágág mögött rengeteg felfedeznivalót rejt. Az aszalt sárgabarack mögött ott lapulnak az ásványos-olaszos sók és kellemes savak, amelyek az egyveleget nagyon izgalmassá teszik. Szellőztetés javallott. Éppen az utolsó pillanatban csíptük el, gyanítom, hogy a bor életgörbéje innentől már lefelé fog ívelni.


Elnézést, hogy belerondítok a bejegyzésbe, de a színe miatt érdekes lehet ez a másik fotó is. Endrével mi is hümmögtünk rendesen, hogy mennyire megérett. Olajos mozgás, gyantás illatjegyek, számomra enyhén mandulás kesernyés zamat, és a szerzőt megerősítendő, valóban: szerintünk maradék cukra is akad, illetve a tartályos erjesztést követően használt hordós érlelés sem tagadható el tőle.

Megjegyzések