Hangyál fehérek

Endre félútra készült Győr környékére, ezért küldetése bázisát a közeli történelmi helyszín, Pannonhalma vonzáskörzetében jelölte ki. A Pannonhalma-Sokoróaljai borvidéken egyszer már kalandoztunk egy rövidet akkoriban, amikor még ifjú borkedvelők valánk. A Wikipedia szerint 1980-ban lett önálló borvidék, tehát hivatalosan fiatalnak számít, ám a környék azt sugallja, nem néhány évtizede kezdték a szakmát. Reméljük, Endre látogatásából születik tán külön bejegyzés is, mert azóta több érdekes dolgot is hallottunk tőle, ráadásul jegyzetei is vannak, úgyhogy a nyájas olvasóközönség számára is érdekfeszítő lenne.

Minket mindenesetre ezzel a két borral lepett meg. Ennek annál is inkább örültünk, hiszen magunk is megfordultunk sok évvel ezelőtt Hangyáléknál. Ott, akkor jó volt rácsodálkozni az őszidő-tájt a pincében megtalálható borok több készenléti fázisával - a murcitól az óborig. Eme két palack természetesen teljesen korrekt, palackozáshoz méltó minőségben várta sorsát. Hogy el ne felejtsem: Nyúlon honosak ők, ahol emlékeim szerint egy remek, hangulatos szurdokban van pincesor is.

Tehát a borokról. Ízléses, visszafogott, mégis modern, fiatalos az arculat, főleg párban. Íme november eleji jegyzeteink.

olaszrizling 2010 - Illat kevesebb, íz több (G: fordítva). Sav nincs, savanyka van, fajta sem igazán. Nyárra, húzóra, behűtve, frissítőnek. Eléggé tízes (mármint az évjárat).

Angelus chardonnay-szürkebarát házasítás 2010 - Érdekes párosítás, viszont nyerő! Illatából kirepül (mintha ezt írta volna Gy) a fa, ízében azonban nem tolakodó, szépen belesimul. Gerinchiány itt is megfigyelhető - a CH adja azt a kevés savat, a SzB pedig a zamatot. A SzB később illatban is megmutatkozik.