Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2011

Polgár szemelt rizling 2007

Kép
Amikor megrendeltem, nem is tudtam, hogy félédes. A borvidéknek nem ez a zászlós fajtája, de a termelő és az alapanyag szemelt mivolta felkeltette az érdeklődésemet. Egyébként nem is villányi, hanem dél-dunántúli.

Válogatott szemekből. Illata sárgadinnye. Nyelven súlyos, sűrű, nem könnyed ivóbor. Kesernyés felhang. E: ízre is sárgadinnye, de nem édes annyira. G: mintha félszáraz lenne. Komoly a lefolyás az üvegen. A cukor mellett ott a fajta kesernyéje.

Finom, elegáns tétel, egyáltalán nem zavaró a maradék cukor.

13,5% Vol
LOT: 11042

Agnus Niger

Kép
- későis illat
- Gy: szegfűszeg, fahéj (forralt bor)
- füstös íz, édes-savanyú
- barnás szín
- G: meggy! -> túlérett, tömény lekvár illat

Ezt Zenina kérésére hoztuk a pincéből. Gyula nehezen tette túl magát a félszáraz mivoltán, de azért megitta, amit kitöltöttünk.

Demeter merlot 2008

Kép
Merlot-hoz képest vékony, áttetsző test. "Két évi 100 hektoliteres ászokhordóban érlelt." Ez érződik is rajta, ráadásul a fajta édessége is hozzáadódik, mégsem túlzás. Le sem tagadhatná a fát, de szerencsére nem túlzó, a lé könnyedségét jól ellensúlyozza. Zenina húsos illatra és ítre emlékszik. Mindkettőnknek tetszett (nem a hús miatt:). Némi tannin is rémlik, tehát volt mi egybe tartsa az egészet.

alk. 12% Vol
L10116

Nivegy-völgy

Kép
Egy gyönyörű őszi hétvégén borfejtésből hazafelé megálltunk a Hegyestűnél, mert még nem voltunk fent. Gyönyörű körpanoráma, szikrázó napsütés, gigászi sziklák, és egy ismeretlen pincészet remekei fogadtak.

Ha jól emlékszem, 3-4 fajta volt a recepció-büfé polcain, ebből egy kötelező olaszrizlinget és egy chardonnayt választottam, mindkettő 2010-ből való. Első nekifutásra a chardonnayt kínáltam rizlingnek, ezért nem aratott túl nagy sikert a savassága miatt. Aztán amikor kiderült a tévedésem, mindjárt helyre került a dolog. Amúgy a tárgyévtől kapott savasság jelentős volt, de nekem bejött. Gyula is megbarátkozott vele, Endre már nem tudott elvonatkoztatni. A rizling kevésbé volt fajtajelleges, de Gyula mindkettőben megérezte a terroirt. Szerintem jó, hogy megismertük a Gergely-féle nivegyi borokat, egy nap még elmegyünk egy hosszú hétvégére a végére járni ennek a balaton-felvidéki mikro-terroirnak.

Vylyan portugieser 2010.

Kép
A tavalyi fiaskó miatt ezt inkább meg sem mutatom a többieknek. No, nem azért, mert a kiöntése mellett döntöttem, hanem, mert ez ízlik.
Ezt még fiatalabbra hangolták (tárgyév decemberében palackozták), ami érződik is rajta, viszont a tegnapi kibontáskor ez sem tetszett igazán. Mára kivirágzott. A fajta egyértelműsége, és egyértelműen játékos frissessége újabb és újabb kortyra ösztönöz. (Előre félek a tíz perc múlva esedékes telefonbeszélgetés miatt. Lehet, hogy elvágom magam?)
Ez finom, ha siettek, még kaphattok egy pohárkával.

Alkohol: 12%
Ára: 900 forint körül

Bogyólé 2011

Kép
Stip-stop, én vagyok az első! Na jó, ennek a fele sem igaz, mert csak egy pohárkával volt szerencsém megkóstolni nem megfelelő hőmérsékleten.

Előzetesen annyit tudok mondani róla, hogy málna törekszik ki a pohárból, kicsit vad, ahogy kell, és jól behűtve (amelyhez sajnos nem volt szerencsém) biztosan egy kellemes frissítő válik majd belőle és nem telepszik rá az alkohol (12,31%). Sok felfedeznivalót nem találtam benne, persze, nem is erről szól az egész.

Folyt. köv.

Figula Gella 2006

Kép
"Prestige Réserve - Médaillon d'or", áll a plecsnin, ez bátorított arra, hogy hazahozzak egy 2006-os fehéret, ráadásul sauvignon blanc fajtából, amelyről a hosszú palackos érlelést nehezen tudtam elképzelni. Dícséretes a fél literes kiszerelés, ritkán találkozunk ilyennel a tokaji és a késői szüretelésű borok kivételével. Aranysárga színe és olajos mozgása már a kitöltéskor megnyerő volt. Három nap alatt kóstolgattam el, ez alatt sokat változott. Érthető módon palack bukéval indított, ezt grapefruit és marcipán követte, majd beállt egy egyöntetű, szép fahordós érlelésű minőségre, nem bántó, de a jellegét meghatározó kesernyés karakterrel. A beltartalmából nekem valami kicsit hiányzott, de ez a palack bor kuriózum, a fajta és a technológia egyedi párosítása, és nem utolsó sorban visszatekintő pillanatkép Figula Mihály † munkásságára.

Ennyi lett

Kép
Hordó feltöltve, de még dolgozik. Az üvegekben már leállt, azok lefejtve, kénezve 15g/hl alapon.

Muskotályok 2010-ből

Kép
Rupperték ottoneljét már kóstoltuk. Nagy élmény volt, kerestem is a Wekerlei Borúton, de nekik már nem volt belőle. Ez, valószínűleg, tovább növelte az értékét a szememben, így nem mentem el mellette, amikor megláttam egy kereskedőnél. Hozzáillő párt keresgéltem a polcokon, és a Royal egy másik illatos fajtából készült bora mellett döntöttem (ennyire friss tokajit még sosem ittam egyébként).



Rupperték bora messze nem hozta azt az élményt, amelyet korábban megkaptunk, és így vártunk tőle. Így Gyula már csak elhitte nekünk, hogy milyen illatos, zamatos, ropogós volt.

A Royal sárgája egészen más világ (persze, hiszen más a fajta, és más a termőterület) - tízes létére súlyos - volt, élénk savakkal és illattal bírt.

Mindkét bor 1600 forint körüli árú.

Font: irsai olivér 2010.

Kép
Most sem okoz csalódást Fonték bora, azt kapjuk, amit ígérnek - egy igazi üdítőitalt, ahogyan az a hátcímkén is szerepel.
Illatos, ropogós, de halovány színű, könnyed ital.
Nem egy telivér.
Olivér.

Alkohol: 11,5%
Ára: 1200 forint körül