Maróti kékfrankos 2009

A tavaszi, hányatott sorssal indult, de nagy élményt nyújtó kóstoló napunk hazahozott példánya került ma poharunkba a bortárolómra meghirdetett "igyunk fel mindent!" kampány keretében. A kantába került vörös ifjonti módon habzik és opálos, de az idő múlásával egyre csak kerekedik, és a kezdeti, szerintem túl-frankosos markáns jegyeket kezdi kiheverni. Megjelenik egy kis bors, majd az egész egybesimul valami vajas-pinuszos esszenciává, amelyet hosszan tartó, de illemtudó kesernye követ. A fajta mindvégig dominál, átíveli a komplex élményt, amit ez a bor nyújt. Annyit azért be kell vallanom, hogy nekem a pincében jobban tetszett, az emlékeimben nagyobb és sűrűbb konzisztenciáról maradtak emlékfoszlányok.

u.i.: elnézést a sok idegen eredetű szóért, ma biztos ilyen napom van.