Istvándy Ferenc - Tóti-hegyi pinot gris 2003

Visszatekintés a múltba, egy mára felkapottá vált borászat előéletére. Az, hogy félédes, és az ajándékozója szerint kamrában, viszonylag állandó hőmérsékleten tárolt tételről van szó, bizakodással töltött el, hogy valamit még fogunk érezni az eredeti állapotából. Túl sokat persze nem vártam a 2004-ben műanyag dugóval ellátott palack tartalmától, mindenek előtt kuriózumként tekintettem rá. Valamit mégis megőrzött, a sárgaréz csillogású bor nem esett szét, sőt, kellemes volt, az édesség mellett a savak és a terület ízjegyei is képviseltették magukat, de minderre a kor evidens módon rányomta a bélyegét, életpályájának lefelé ívelő, talán utolsó élvezhető szakaszában csíptük el. Örülök, hogy belekóstolhattam a múltba.

Megjegyzések

  1. Van egy ilyen borom 1995-ös sorszámozott. Vajon mennyit érhet?

    boti20@freemail.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekünk is volt egy 1995-ös, de most mar egy fel oraja üres az üveg.nayon finom volt.erdekes lenne ha tudnank az arat.
      üdvözlet nemetorszagbol

      Törlés
    2. Nos, kiderült, hogy ez esetben az alábbi (korábbi) megjegyzések közül a bizakodónak lett igaza - bár tudjuk, a tárolás mikéntje nagyon sokat számít. Köszönjük a távoli bejelentkezést!

      Törlés
  2. Hááát, érdekességnek izgi, de én félnék tőle. :)

    VálaszTörlés
  3. Szerintem jó az még, de egy szép napon mégiscsak ki kellene bontani! Egy olyan jeles napon, amelyen nem ez lenne az egyetlen terítékre kerülő bor. Várjuk a becsértéket! (Mi ehhez nem értünk, ugyanis képtelenek vagyunk bort félretenni.)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése