1+3 Jagodics

Amikor az ember Vas megyében jár és negyed órányi kocsiútra van Kőszegtől, arra gondol, esetleg elviszi a gyerekeit valamilyen "jobb" játszótérre a városba, amikor olyan szép napos őszi idő van. Először meglepődik, hogy látszólag nincs egy tisztességes játszótér a festői kisvárosban, amely az osztrák határtól nem messze elvárható lenne. Végül egy helyi apuka ajánlása alapján, az EU-kompatibilistől évtizednyi távolságra lévő környezetben - persze azért boldog gyermekzsivajtól körülvéve - elkezdi böngészni maroktelefonján a már ismert borászok elérhetőségét, hogy kényszerű helyzetét kihasználja és a fent említett csalódottságát helyi borok beszerzésével enyhítse. Frankék nem voltak otthon, így maradt - az egyébként elsőként leegyeztetett - jól bevált családi borászat. Gyors sms a szaktársaknak, később 2 hatos karton mögött csukódik az autó csomagtartója.


Néhány nap elteltével egy kékfrankos csúszik elsőre (alább csak emlékfoszlányok), további egy héttel később a +3 is sorra kerül. (Aztán még ott figyel a Krisztának hozott CS is.)

kékfrankos '09?
Lilás, sűrű, erőteljes, kesernyés. Vakon én nem mondanám frankosnak, élénken tanninos, nem éppen könnyed tétel.

chardonnay '08
Mélysárga szín, fényes, illatos. Szaglásra édeskésnek tűnik, amolyan késői szüretes. Az íze meglepően száraz, szikár, nekem túl kontrasztos. Az idő múlásával kezd közeledni a két szélsőség, egyre jobb a harmónia, a végén finom kísérője a sajtos hidegvacsorának.

blauburger '09
A sajtok mellé persze jó (ha nem -bb) a vörös is. Ez az a bor, amiért vissza-visszatérünk a domboldali családi házhoz (ahol egyébként full-reduktív technológiával készülnek a borok), mert ez a vörös egyedülálló. Ez is sűrű, sötét árnyalatú lé. Tejszínes, fűszeres illatok kápráztatnak el minket, találgatjuk, mi van a legközelebb hozzá: créme brulée, puncs, szegfűszeg? Az íze is krémes, vajas, egyben kesernyés, tanninos. Kiélvezünk minden kortyot.

cuvée '09
kékfrankos 50%, blauburger 25%, cabernet sauvignon 25%
A borosgazda kedvenc hétköznapi ivóbora. Valóban olyan. A kékfrankos dominanciája nem tolakodó, ráadásul a külön fogyasztott frankosnál fajtásabb jellegűnek mondja ebben a házasításban Gyula. Én nem tudok elvonatkoztatni a blauburgertől sem, mert jellegzetes jegyeit, ugyan jóval enyhébben, de mindenképpen jelenlévőnek érzem. Az est hátralévő beszélgetős részének kellemes kísérője.

Megjegyzések