Borkóstoló

Négy héttel ezelőtti felismerésünk tárgya sarkallt arra, hogy a válogatott alapanyagból készített tiszta furmint változatot is megkóstoljuk. Eleinte azt gondoltuk, kár hogy nem összekóstolás útján történik a hasonlóságok és különbségek meghatározása, ám hamarosan kiderült, hogy nem hibáztunk nagyot. Persze lehet hasonlítgatni, de valahogy úgy éreztük, más kategóriába tartozik a két 2007-es Mura-menti tétel. Nem minőségi kategóriákról van szó, sokkal inkább hangolásában és ízvilágukat tekintve térnek el. Az illata a 18 hónapos hordós érlelés ellenére sem túlzottan fás, viszont meglepően összetett, mert amolyan későis-édeskés, de egyben a korát meghazudtolóan friss. Az íze is hasonlóan komplex: először jönnek az illatáról leírt jellemzők, egy részről datolyás, más részről savanykás benyomások, majd a lecsengése sem mindennapi. Hosszan ható, egyedi, nem szokványosan-, nem is túlságosan kesernyés. Kinek a grapefruit (vagy magjának olaja), kinek a szőlőmag jut eszébe - egyik sem negatív ér

Bárdosékhoz még nem volt szerencsénk, próbáljunk egy fehér újbort! A Manósi Dűlőből való irsai hozza az elvárt gazdag, zöldes árnyalatú illatokat. Jó, hogy nem a túlzott, parfümös jegyekkel akarják eladni. Egészen halvány sárga színű. Az ízek is ismerősek, ebben sem tolakodó, jó kis fajtás, enyhén szénsavas, de mintha gyengébb savai lennének. Zöldes, kacsos zamat, majd utána hosszabb, savanykás (később citrusos?) lecsengés jellemzi még. Kellemes, friss, ízletes ivóbor.

Sajnos nem az én ötletem a blikfangos cím, a Heimann palackon így (is) van feltüntetve az évjárat. Folytatódik tudásszomjunk oltása, most ezzel a "Portugieser & Zweigelt" újborral. Zen szerint festőszőlő is lehet benne, mert annyira szép bíbor árnyalatú, kevésbé áttetsző, sűrűbb a színe. Üde gyümölcsös illatú és ízű, ugyanakkor robusztus, a vártnál tanninosabb, testesebb bármelyik eddiginél az idei . A szakértő kezek szerencsére nem gyúrták szálkásra az izmait, ezért izgalmasan feszes, arányos korpusszal teremtette a Természet, Dionysos, és nem utolsó sorban Heimann Zoltán. UI: A korábbi primőr megjegyzések okán fontos megemlíteni, hogy nem behűtve hozza a legjobbját.

Sikerült kimosnom a kóstolási jegyzeteinket, így egy porrá vált fecni alapján próbálom felidézni a hétvégi esténket. Drukkoljatok, hogy sikerüljön! :) Juhá sz Egri Rosé 2009 Egészen halvány rózsaszín árnyalattal, vasas illattal és vizes jelleggel köszöntöttek be Juhászék idén. Mindez savanykás, friss, tartályos bukéval megspékelve. Kiss Gábor Rosé Cuvée 2009 Kiss Gábor narancsos-rózsaszín rozéja hosszan tartó szép élménnyel ajándékozott meg bennünket. Fehérboros, rizling-szerű indulás után késői jegyekkel, villanásnyi édeskés érzettel, ropival, cserjékkel, dzsindzsával, mézzel és grillázzsal találkozunk. A primőr frissesség ellenére komoly, kerek, nem is biztos, hogy megmondanánk róla, hogy az idei szüret eredménye. Vajon hordóban érett? Bodri Gú nár 2009 Mind a Porugieser-Zweigelt összetétel, mind a bordós-lilás szín szépen illeszkedik az újboroktól elvárható képbe. A primőr jegyek szépen társulnak gyümölcsökkel, egyszerű, étel mellé könnyen fogyasztható kis vörös. Tetszett. Ferenczi

Múlt szerdán (nov. 11.) ahogy illik, nem Matyit, hanem a másik ludas hősünket köszöntöttük két primőr tétellel. Az egyik ún. hagyományos, a másik bozsolé. Nekem mindkettő elnyerte tetszésemet, az ízlésbeli különbségek szóljanak majd a kommentekből. Számomra a 2009-es Bogyólé sokkal inkább megközelítette a két évvel ezelőtt megismert és tapasztalt élményt, mint a tavalyi évjárat. Ez az egyedi ízvilág más termelőnél is levett a lábamról, jó, hogy a Vylyan is vállalja a macerációt, ráadásul az egyediséget a cimkepályázattal is hangsúlyozza. Bock József változata a frissességre, szintén megnyerő eredményt hozott. Ebben nem azok az elsődleges, az érzékeket azonnal rabul ejtő, harsány zamatok fogtak meg, mint a fent említettnél, hanem sokkal inkább az íz harmónikus, gyönyörűen kiegyensúlyozott és selymes mivolta. Ez sem tagadhatná újdonságát, mégsem érzem benne a fiatal portugieser vadságát.

Sok éve már, hogy felfedeztük (és ez akkor mérhetetlenül nagy örömmel töltött el bennünket) a tokaji, és környéki kirándulásunkkor, hogy a biciklik kulacstartóját a borospalackokhoz méretezték – ha csupán tudatalatt is. Mi azóta is felhívjuk erre a kellemes tényre mások figyelmét, és nyilván ez a kollektív tudatba való ültetés a célja (mi más is lehetne) Dúzsi Tamásnak, a hírneves bringásnak is. Tovább színezi az esetet, hogy az utazás a kollektív tudattalanban megfeleltethető a pokoljárásnak. Egyszóval vegyes a kép, mint e bor (kékfrankos, merlot, cabernet, kadarka), jobb, ha inkább ezt elemezzük. (Valaki világosítson fel, kérem, hogy a cabernet mit is takar pontosan! Abból kiindulva, hogy a cabernet franc, és a sauvignon blanc keresztezésével állt elő a cabernet sauvignon, a CF-re tippelek, de nem tudom.) Amikor kinyitottam hűtőhidegen, és nem volt időm várni rá (a pohár is egy kisebb fajta volt), korához képest nagyon frissnek éreztem mind illatában, mind ízében. A hordó

A franciáknak köszönhetjük, merthogy ezt is „elvitték”. Mostantól (a most egy nem túl távoli nap a jövőben) csak ők használhatják a cuvée kifejezést. Sajnos a híradás meglehetősen felületes volt (és azóta sem találtam pontosabbat), jóformán csak arról szólt, hogy itt a világvége (Tiffán Ede: nem tudom mi lesz így a már bevezetett borokkal (márkákkal), amelyeknek a nevében ott van ez a szó. Ezeknek ki kell találni valami újat, de sajnos a vevők a régi, már ismert borokat fogják keresni (Ő sem hiszi, hogy itt minőségi, vagyis tudatos borfogyasztás volna?)), és ki lehet dobni az előre legyártott címkéket. Lehet, hogy az autók eltűnnek, mert nem lesz több garage, vagy ezután nem fog fájni, ha megcsíp egy darage, … ? Vajon hány francia szót ismerünk, amitől egyszer majd meg kell válnunk? Mert jó, lemondunk az escargot-ról, de nem feledjük Bleriot-t, és nem feledhetjük a Maginot-t (persze Trianont sem sikerül). És ne legyen többé szabotázs, mehet a grillázs is, de ki ne szeretné a dekoltázst

Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Portugieser. Ez áll a főcímkén. Furcsamód a hátulján az oportót nem említik. Részben új tölgyfahordóban érlelt házasítás. Hirtelen felindulásból, melegen bontottuk, úgy kóstoltuk, ezt fontos megemlíteni. A színe szép, pirosas-bordós, közepes sűrűséget mutat. Illatában a kékfrankos és a portugieser dominál, szerintem finoman gyümölcsös, édeskés. Zenina egy ponton bőrt kiált. Ízében már jön a komolyabb cabernet jelleg is, nem túl száraz, de markáns. Elsőre az illata harmonikusabbnak tűnt az ízénél, de nyilván túl meleg, ezért az amúgy nem magas 13%-os alkohol is többnek tűnik az erőteljes kipárolgás miatt. (Közben a hűtöben oxidálódik a dugó alatt.) Utóízében a gyümölcsök újra előjönnek egy leheletnyi fával keretezve. Ahogy hűvösödött, selymesebbek lettek a tanninok, de addigra túljutottunk a felén. A maradékot holnap megvizsgáljuk...

Gáboréknak is van belőle egy palackkal, nem szeretném befolyásolni az élményüket. Majd közzé teszem a véleményemet, ha ők is felbontották... [Gábor, kérlek, fotózd is majd le! Köszi!] Akkor hát, itt a fotó és a véleményem - Zen nem "nyom a latban", mert ez nem az Ő stílusa. Azt mondja, erős, öreg - na, ezt azért még helyre tesszük. A bontás utáni első benyomások: szép fényes, közepesen sárgás árnyalat, vaníliás, karamellás, fás illatok. A hátcímke elolvasása és az évjárat emlékezete nélkül még a kései szüret is felötlött. Első kortyra élénk, ropogós savak, egyelőre a fa uralja. Ez idővel visszahúzódik, de a palack első felére rányomja a bélyegét - elfogadom, hogy sok lehet, nekem még tűréshatáron belül. Alkoholban többnek érződik, pedig nem kimagasló (12,5%). Ezek után az a benyomásom, hogy jól behűtve fogyasztandó. Ahogy lélegzik, úgy enyhül a hordóhasználat, ez javára válik, mert megmutatkozik a rizling is! Miután kibontakozik a fajtajelleg, elmondható, hogy szépen megtarto