Kötelező tiszteletadás
Múlt szerdán (nov. 11.) ahogy illik, nem Matyit, hanem a másik ludas hősünket köszöntöttük két primőr tétellel. Az egyik ún. hagyományos, a másik bozsolé. Nekem mindkettő elnyerte tetszésemet, az ízlésbeli különbségek szóljanak majd a kommentekből.Számomra a 2009-es Bogyólé sokkal inkább megközelítette a két évvel ezelőtt megismert és tapasztalt élményt, mint a tavalyi évjárat. Ez az egyedi ízvilág más termelőnél is levett a lábamról, jó, hogy a Vylyan is vállalja a macerációt, ráadásul az egyediséget a cimkepályázattal is hangsúlyozza.
Bock József változata a frissességre, szintén megnyerő eredményt hozott. Ebben nem azok az elsődleges, az érzékeket azonnal rabul ejtő, harsány zamatok fogtak meg, mint a fent említettnél, hanem sokkal inkább az íz harmónikus, gyönyörűen kiegyensúlyozott és selymes mivolta. Ez sem tagadhatná újdonságát, mégsem érzem benne a fiatal portugieser vadságát.
Csak annyi személyes véleményt fűznék hozzá, hogy engem ez a két új tétel nem nyűgözött le, mindamellett, hogy könnyen legurultak és kétségtelenül kellemes kis italok. A Bogyólénál tavaly megtapasztaltam, hogy a megfelelő hőmérséklet kritikus ennél a bornál és nem árt keményen túlhűteni, lehet, hogy kipróbálom az ideivel is, ha lesz rá alkalmam. A Bock primőrből a Gábor által is említett vadság, a lila hab, a cserzőanyagok és a bőr hiányzik. Vagy szimplán perverz vagyok?
VálaszTörlésÖsszekóstolva a megjelent vörös újborokat a piacon, talán mégis a Bogyólé (hidegen) a legfogyaszthatóbb. Várjuk a Borműhely Campus borát, meg volt itt ezen a blogon valami 1x1 dicshimnusz, tavaly, az most hogy áll?
VálaszTörlésRemélem mielőbb bedől egy 1x1-es palack. Nálunk most egy Bodri Gúnár vár a hűtőben...
VálaszTörlés