Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2009

Heimann Cervaes 2005

Kép
A kóstolósor végére jutó régi barátunkról befolyásolt ízérzékelésünk miatt objektív leírást nem áll módunkban adni, a jegyzetek is enyhén szólva kuszák. Azért megpróbálom összefoglalni: Bontás után egyből felcsendül a kiáltás: "Szekszárd!". Nagyszerű, összetett illatok fogadnak, barna banán, vanília. Az íze elmarad a csodás illatoktól, a savai pedig csípősebbek a kelleténél.

Z: Nekem a fiúkkal ellentétben lágyabbnak hatott, mint az előző GT. Bár ez is elég tanninos, mégsem éreztem csípősnek.

Gál Tibor Syrah-Merlot 2005

Kép
Egy igazi nagybor, amelynek a tömör lényege az egyensúly. A fahasználat és a gyümölcsök a legnemesebb módon egészítik ki egymást. Nyers faáru, furnér, gyanta, mellette ragadós pirosgyümölcs lekvár. K: málnaecet. Édeskés zamatok, kólaszörp, áfonya. Mesés. Z: "Nyalják a seprőt a pohár széléről! Milyen szép színe van!". Z: van valami "savanykás" karaktere, amely talán a shiraztól jön.
Ritka szép élmény volt.

Lelovits Portugieser 2008

Kép
Azt hittem, írtunk már részletesen erről a borról, de csak a 2007-es évjáratot, és a pincénél tett látogatásunk élménybeszámolóját találom a korábbi bejegyzéseink között. Mindenképpen megérdemel egy önálló post-ot a 2008-ban készült Lelovits oportó. Egyértelműen, de nem tolakodóan fás felhangjaival, komoly összhatásával belopta magát a szívünkbe. Ez a bor többféle kiszerelésben is forgalomba került, mi most nem apróztuk el, a magnum palackból kóstolunk, amely a borász elmondása szerint ugyanaz a tétel, mint a 0,75-ös változat. Illatában itt-ott állatka. Gyorsan fogy, a hétköznapok non plus ultrája.


Wunderlich Portugieser 2009

Kép
Wunderlich Alajos pincéjéből fiatalsága ellenére kerek, érett bor került ki. Marcipán illat, hordós vonások (G) is előkerülnek. Talán chips-szel operált a borász? Semmi kirívó, semmi hatalmasság, egyszerű, könnyen fogyasztható. Szerintem ez a bor jól illeszkedik az idei korai vörös felhozatal enyhe középszerűségébe (tisztelet a kivételnek, és ez csak az én személyes benyomásom az eddig kóstoltak alapján, szerzőtársaim nem feltétlenül osztják a véleményemet).

Kézműves vörösek 2009-ből

Ezt az írást az a tény inspirálta, hogy idén már két családtag (egyik anyai, másik apai ágon) pincéjéből is kóstoltunk olyan vörös küvét, amely tartalmaz othellót. Eljött az ideje, hogy megemlékezzünk róluk, mert mindkettő nagyon finom volt, sok éves tapasztalat eredménye.

Az első a híres-neves diósdi terroir szülötte. Főként portugieserből és kékfrankosból, de néhány fürt erejéig pinot noir és othelló hozzáadásával készült - utóbbi a színe miatt (is) került bele. Megtévesztően jól sikerült tétel, már ami a termőhelyet illeti. Nem gondoltam volna, hogy a mészkő-hátságon ilyen finom bort lehet készíteni. Megvan benne minden ami kell, amely a fajtákat és a korát jellemezheti: gyümölcsös, de egyúttal testes.

A másik már évek óta elő-elő kerül a Balaton-felvidéki borvidékről, szinte kivétel nélkül maximális tetszést arat nálunk a zalahalápi vörös. Ez is küvé, de ebben az othelló dominál. A pontosabb összetételt hamarosan megérdeklődöm. Gyönyörű, sűrű, sötét színe már az elején kívánatossá t…

Badacsonyi Zeus 2000

Kép
Sokat váratott magára ez a számomra kedves bor. Ajándékba kaptam Gábortól talán úgy öt évvel ezelőtt a születésnapomra, mert egy korábbi badacsonyi Szeremley-kóstolás során nekem nagyon megtetszett ez a késői szüretelésű édes, "olajos", mégsem tokajisan nehézkes bor. A tavaszt éreztem benne akkor, virágos, mézes édességgel, aranyló színnel. Az élményre rátett egy lapáttal a mesés kilátás a lugasok alól, a jó társaság, és a remek kóstoló sor (kedves és szakszerű kiszolgálással!). Ilyen hosszú idő távlatából visszakóstolni egy bort mindig érdekes, mert szinte sohasem hozza ugyanazt az élményt az újrázás. Hogy ennek a bor változása (erősen izgultunk a tárolás problémái miatt is), az ízlésünk alakulása (remélhetőleg fejlődése), a körülmények határozott különbsége, emlékeink csalóka játéka, avagy ezek együttállása-e az oka, azt sohasem tudjuk meg. Hogy ennek ellenére miért is maradt meg ilyen sokáig? Valami Alkalomra (így nagybetűsen) vártunk. Aztán jött Dorka. Gondoltuk, majd a…

egri nyáridő 2008

Kép
Szép emlékek, elegáns megjelenés, kedvező ár. Ezek voltak a választás tényezői, sikerült is két kellemes estét töltenünk együtt. Nem tudom milyen volt frissen, most nem hivalkodik semmivel, de nem is hiányzik belőle semmi lényeges. Talán csak a második napon tűnik fel nekem egy jó kis savanykás, nevéhez méltó zamat. Zen nem lelkesedik. Én megvédem.

Mészáros pinot noir rosé 2009.

Kép
Eljött hát az ideje, hogy újabb próbát tegyünk Mészáros Pállal!
(Azt hiszem, Gyula, mindannyian a fotóra vártunk eddig.)

Mint sok más alkalommal, most is a címke fogott meg, szerintem nagyon szép ez az egyébként fura szőlőtőke ábrázolás.
A bor színe barackos beütésű, az illata édes süteményre emlékeztet, majd előjön valami nyers vadság, már amennyire egy pinó vad tud lenni. Kitöltés után erősen gyöngyözik, a hab szokatlanul tartós.
A kortyban is a friss gyümölcsösség érezhető, de semmi határozott, a lecsengés egy hajszálnyival kesernyésebb az átlagnál.
E rozé egyik jellemzőjét sem találtam kiemelkedőnek, mégis, csak ittuk, és ittuk. Az első bor, amelyet nem tettünk vissza a hűtőbe.
Alkohol tartalom: 11,5%
Ár: 1500 Ft körül.

A másik első

Kép
Az év első bora 2009-ben/2.

Na, persze a 352. nap távlatából szeptember másodikára, a palackozás napjára visszatekintve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a legöregebb újbor, a másik legöregebb. Azért másik, és nem második, mert ugyanakkor, ugyanők, ugyanabból a fajtából, ugyanilyen címmel (névvel) piacra dobtak egy ugyan nem száraz, mint ez itt, de "egyszer azért fogyasztható" terméket.
E hatalmas, és talán felesleges Vargabetű után rátérek végre a mondanivalómra.
A tartalom színének összehasonlítására képtelen vagyok, nyilván nincs is értelme (annyit nem számíthat az a plusz 3 év fahordóban egy ilyen, önmagában is erőteljes színű fajtánál, ugyebár). Vagy tényleg olyan pirosas színű volt a már kóstolt, mint ahogyan a fotón látszik? Az érdekes lenne. A színeknél maradva: már apáink is tudhattak valamit, hiszen mindig a zöldet keresték, a zöld üveges Kőbányait.
És tessék, itt a zöld címkés csabagyöngye Vargától.
Ami száraz.
Az alkoholtartalma pedig 10%. Ez is eggyel kevesebb a honlapjuko…

Poharazó

Kép
Előre leszögezem, nem vagyok igazi ínyenc, borszakértő vagy ilyesmi. Nem mintha valaki is feltételezné, csak amolyan önvédelmi reflexként írom le, mielőtt rámzúdulna a "húúú", meg a "de hát". Mély meggyőződésem, hogy a jó bor éppoly finom a kis talpatlan gravírozott decis boros poharunkból (a hétvégi ebédek melletti poharazások elengedhetetlen kelléke), mint a méreg drága Riedel kehelyből. Mondom, jön a hördülés. A vacak, meg mindenből vacak. Valószínűleg azért is nyúltam a billentyűhöz, mert kis kezű nőként utálom a nagy ballonokat egyensúlyozni (hát még utána mosogatni, bár ott a kis kéz előny). Szeretek kényelmesen kóstolni. Jó-jó, azért vastagfalú üvegpohárból csak végszükségben innék (és nem kóstolnék!) bort, de azért én úgy vélem a pohár inkább egy hangulatkeltő eszköz. Mint a szép ruha a színházban. Mackóban is jó az előadás, de amikor kirittyentjük magunkat, akkor lélekben is rákészültünk a nem mindennapi élményre. Persze azt elfogadom, hogy a bornak kell …

Beaujolais Primeur 2009

Kép
Jean Loret a magyar hipernek is szállítja újborát dömpingáron. Az eddigi magyar bozsolék alapján nem vallott szégyent - vagy tán az eddigiek nem -, persze a galloknál sokkal régebbi hagyománya van, tehát nem meglepő, hogy kisujjból hozzák az elvárható alapminőséget. A technológiára és az újborokra jellemző durván bordó szín is ismerős, de a szinte összetéveszthetetlen illat és zamat is megvan. Melegedve egészen bársonyossá válik, mégis (ezt is) hidegen ajánlanám. Jó kis vacsora kísérő - történetesen érett sajtok mellé ittam, kiváló volt, bár a kecskesajt istálló-jellegét túlságosan felerősítette.

Lenkey Tokaji Fordítás 2003

Kép
Gyorsan leírom, mielőtt elhalványodna - mint a múlt heti KG-P-2009... (Apropó, valaki nem emlékszik?)

Ebben a műfajban (sem) nem igazán vagyok jártas, de igyekszem megörökíteni az élményt. Óarany színű, tapadós konzisztenciájú, fajsúlyos tétel - a termelő nyilatkozata szerint kísérleti:

"Az aszútészta felét a Bomboly-dűlő hárslevelű mustjával, a másik felét a Hegyfarok-dűlő furmint újborával önöttük fel. Az erjedés májusi befejeződése után a két tételt házasítottuk és együtt érleltük tovább tölgyfahordóban."

Hidegen kezdtük a kóstolást, ekkor a furmint szerintem kifejezetten dominált. Zen szerint egy csipetnyivel több savval jobb lenne, de azért így is finom. Kellemesen vaskos a korty, nem negédes, ráadásul egy olyan egyedi kesernyéje van, ami kifejezetten jót tesz azzal, hogy nem az édes utóíz marad, hanem egy mandulás-mézes-gesztenyés kellemesen fanyar lecsengés - ez tetszett mindkettőnknek!

Hilltop irsai olivér 2009.

Kép
Nem úgy ez.
A pinó rozé illatához képest többet várnék, de kevesebbet kapok.
Tág hőmérsékleti határok között próbálgattuk, de sehol sem hozta az irsaitól elvárható élményt.
Az íze így már mellékes is (hiszen amúgy is az).

Hilltop pinot noir rosé 2009.

Kép
A neszmélyi borászat csavarzáras palackozású újbora a legjobb – már igen várt – megközelítése az azóta is sokat emlegetett Taschner-félének. (Hiába, a 2008-as rozé kínálat a szokottnál gyengébb volt.)
Illatát üdítő frissesség, gyümülcsösség jellemzi, csak azért nem harap bele rögtön az ember, mert nehéz egyszerre szagolni és inni. Az íze már kevésbé ficánkolós, sőt az enyhe savanykásság kontrasztossá teszi a képet. Nem tökéletes összhangú, de azért nagyon finom bor.


A szellem és a bárány

Kép
Idén nyáron többször is megidéztük a szóban forgó szellemet. Két ízben egy bárány is megjelent - igaz fekete, de ettől még érdekesebb. A kék szőlő egyre inkább visszatér a Tanúhegyek lejtőire, és egyre-másra bebizonyítja, hogy helye van a történelmi borvidéken.

Kékburgundi, magyarul pinot noir. A Horváth család széles és sokrétű szortimentjében - ha jól emlékszem - 3 féle pinó is megtalálható. Ezt Zen választotta a második túrán, Ő talán emlékszik az elnevezéssel kapcsolatban valami érdekességre.

Töltés közben már látszik a fajtára jellemző áttetsző, piros, egészen enyhén barnás árnyalat. Könnyed mozgású bor, nem az a fajta, amelyik néhány perc múlva lilás fátyollal vonja be a poharat. Az illata elsőre alkoholosnak tűnik, de szerintem ez csak a bontás mellékhatása. Hamar felül kerekedik a gyümölcs és a vanília, roppant élénken jönnek ezek a jegyek. A korty ha lehet még ennél is intenzívebben kiemeli az édeskés benyomást. Zavarban vagyunk, nem sok ez? Aztán kiderül, észre sem vettük, hog…

Hétfürtös Tokaji Furmint 2006

Kép
Endre, nincs kedved megírni? (;

- Hogyne volna!
... az úgy volt, hogy épp volt a zsebemben egy furmint (ez itt), és Krisztával pont Gáborék környékén jártunk, Zenina meg véletlenül imádja ezt az ízvilágot, ezért beugrottunk hozzájuk egy dugóhúzóért.
Kedvesen fogadtak, poharat is adtak, megkóstoltuk (előtte azért lehűtöttük), jó volt. Tokajis, furmintos, száraz. Sajnos még nem találtam partnereket egy furmint kóstolóra, hogy ezt jobban el tudjam helyezni a fejemben (addig marad az arcom).
Biztosan jó volt, mert hamar elfogyott.
IE

Kerkaborum reserve 2007

Kép
Négy héttel ezelőtti felismerésünk tárgya sarkallt arra, hogy a válogatott alapanyagból készített tiszta furmint változatot is megkóstoljuk. Eleinte azt gondoltuk, kár hogy nem összekóstolás útján történik a hasonlóságok és különbségek meghatározása, ám hamarosan kiderült, hogy nem hibáztunk nagyot. Persze lehet hasonlítgatni, de valahogy úgy éreztük, más kategóriába tartozik a két 2007-es Mura-menti tétel. Nem minőségi kategóriákról van szó, sokkal inkább hangolásában és ízvilágukat tekintve térnek el.

Az illata a 18 hónapos hordós érlelés ellenére sem túlzottan fás, viszont meglepően összetett, mert amolyan későis-édeskés, de egyben a korát meghazudtolóan friss. Az íze is hasonlóan komplex: először jönnek az illatáról leírt jellemzők, egy részről datolyás, más részről savanykás benyomások, majd a lecsengése sem mindennapi. Hosszan ható, egyedi, nem szokványosan-, nem is túlságosan kesernyés. Kinek a grapefruit (vagy magjának olaja), kinek a szőlőmag jut eszébe - egyik sem negatív ért…

Bárdos és Fia Irsai Olivér Primőr 2009

Kép
Bárdosékhoz még nem volt szerencsénk, próbáljunk egy fehér újbort! A Manósi Dűlőből való irsai hozza az elvárt gazdag, zöldes árnyalatú illatokat. Jó, hogy nem a túlzott, parfümös jegyekkel akarják eladni. Egészen halvány sárga színű. Az ízek is ismerősek, ebben sem tolakodó, jó kis fajtás, enyhén szénsavas, de mintha gyengébb savai lennének. Zöldes, kacsos zamat, majd utána hosszabb, savanykás (később citrusos?) lecsengés jellemzi még. Kellemes, friss, ízletes ivóbor.

Szekszárd kettőezerkilenc novemberében

Kép
Sajnos nem az én ötletem a blikfangos cím, a Heimann palackon így (is) van feltüntetve az évjárat. Folytatódik tudásszomjunk oltása, most ezzel a "Portugieser & Zweigelt" újborral.

Zen szerint festőszőlő is lehet benne, mert annyira szép bíbor árnyalatú, kevésbé áttetsző, sűrűbb a színe. Üde gyümölcsös illatú és ízű, ugyanakkor robusztus, a vártnál tanninosabb, testesebb bármelyik eddiginél az idei. A szakértő kezek szerencsére nem gyúrták szálkásra az izmait, ezért izgalmasan feszes, arányos korpusszal teremtette a Természet, Dionysos, és nem utolsó sorban Heimann Zoltán.

UI: A korábbi primőr megjegyzések okán fontos megemlíteni, hogy nem behűtve hozza a legjobbját.

Primőr szezon

Kép
Sikerült kimosnom a kóstolási jegyzeteinket, így egy porrá vált fecni alapján próbálom felidézni a hétvégi esténket. Drukkoljatok, hogy sikerüljön! :)

Juhász Egri Rosé 2009
Egészen halvány rózsaszín árnyalattal, vasas illattal és vizes jelleggel köszöntöttek be Juhászék idén. Mindez savanykás, friss, tartályos bukéval megspékelve.






Kiss Gábor Rosé Cuvée 2009
Kiss Gábor narancsos-rózsaszín rozéja hosszan tartó szép élménnyel ajándékozott meg bennünket. Fehérboros, rizling-szerű indulás után késői jegyekkel, villanásnyi édeskés érzettel, ropival, cserjékkel, dzsindzsával, mézzel és grillázzsal találkozunk. A primőr frissesség ellenére komoly, kerek, nem is biztos, hogy megmondanánk róla, hogy az idei szüret eredménye. Vajon hordóban érett?



Bodri Gúnár 2009
Mind a Porugieser-Zweigelt összetétel, mind a bordós-lilás szín szépen illeszkedik az újboroktól elvárható képbe. A primőr jegyek szépen társulnak gyümölcsökkel, egyszerű, étel mellé könnyen fogyasztható kis vörös. Tetszett.





Ferenczi 1x1 2009

Kötelező tiszteletadás

Kép
Múlt szerdán (nov. 11.) ahogy illik, nem Matyit, hanem a másik ludas hősünket köszöntöttük két primőr tétellel. Az egyik ún. hagyományos, a másik bozsolé. Nekem mindkettő elnyerte tetszésemet, az ízlésbeli különbségek szóljanak majd a kommentekből.

Számomra a 2009-es Bogyólé sokkal inkább megközelítette a két évvel ezelőtt megismert és tapasztalt élményt, mint a tavalyi évjárat. Ez az egyedi ízvilág más termelőnél is levett a lábamról, jó, hogy a Vylyan is vállalja a macerációt, ráadásul az egyediséget a cimkepályázattal is hangsúlyozza.

Bock József változata a frissességre, szintén megnyerő eredményt hozott. Ebben nem azok az elsődleges, az érzékeket azonnal rabul ejtő, harsány zamatok fogtak meg, mint a fent említettnél, hanem sokkal inkább az íz harmónikus, gyönyörűen kiegyensúlyozott és selymes mivolta. Ez sem tagadhatná újdonságát, mégsem érzem benne a fiatal portugieser vadságát.

Kerékpáralkatrész 2005-ből – Tour de Dúzsi

Kép
Sok éve már, hogy felfedeztük (és ez akkor mérhetetlenül nagy örömmel töltött el bennünket) a tokaji, és környéki kirándulásunkkor, hogy a biciklik kulacstartóját a borospalackokhoz méretezték – ha csupán tudatalatt is.

Mi azóta is felhívjuk erre a kellemes tényre mások figyelmét, és nyilván ez a kollektív tudatba való ültetés a célja (mi más is lehetne) Dúzsi Tamásnak, a hírneves bringásnak is.

Tovább színezi az esetet, hogy az utazás a kollektív tudattalanban megfeleltethető a pokoljárásnak. Egyszóval vegyes a kép, mint e bor (kékfrankos, merlot, cabernet, kadarka), jobb, ha inkább ezt elemezzük. (Valaki világosítson fel, kérem, hogy a cabernet mit is takar pontosan! Abból kiindulva, hogy a cabernet franc, és a sauvignon blanc keresztezésével állt elő a cabernet sauvignon, a CF-re tippelek, de nem tudom.)

Amikor kinyitottam hűtőhidegen, és nem volt időm várni rá (a pohár is egy kisebb fajta volt), korához képest nagyon frissnek éreztem mind illatában, mind ízében. A hordó - érthet…

A házasság felmagasztosulása (Cuvéeg)

A franciáknak köszönhetjük, merthogy ezt is „elvitték”.
Mostantól (a most egy nem túl távoli nap a jövőben) csak ők használhatják a cuvée kifejezést.
Sajnos a híradás meglehetősen felületes volt (és azóta sem találtam pontosabbat), jóformán csak arról szólt, hogy itt a világvége (Tiffán Ede: nem tudom mi lesz így a már bevezetett borokkal (márkákkal), amelyeknek a nevében ott van ez a szó. Ezeknek ki kell találni valami újat, de sajnos a vevők a régi, már ismert borokat fogják keresni (Ő sem hiszi, hogy itt minőségi, vagyis tudatos borfogyasztás volna?)), és ki lehet dobni az előre legyártott címkéket.
Lehet, hogy az autók eltűnnek, mert nem lesz több garage, vagy ezután nem fog fájni, ha megcsíp egy darage, … ? Vajon hány francia szót ismerünk, amitől egyszer majd meg kell válnunk? Mert jó, lemondunk az escargot-ról, de nem feledjük Bleriot-t, és nem feledhetjük a Maginot-t (persze Trianont sem sikerül). És ne legyen többé szabotázs, mehet a grillázs is, de ki ne szeretné a dekoltázst (…

Mayer Remete Cuvée 2006

Kép
Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Portugieser. Ez áll a főcímkén. Furcsamód a hátulján az oportót nem említik. Részben új tölgyfahordóban érlelt házasítás.
Hirtelen felindulásból, melegen bontottuk, úgy kóstoltuk, ezt fontos megemlíteni. A színe szép, pirosas-bordós, közepes sűrűséget mutat. Illatában a kékfrankos és a portugieser dominál, szerintem finoman gyümölcsös, édeskés. Zenina egy ponton bőrt kiált. Ízében már jön a komolyabb cabernet jelleg is, nem túl száraz, de markáns. Elsőre az illata harmonikusabbnak tűnt az ízénél, de nyilván túl meleg, ezért az amúgy nem magas 13%-os alkohol is többnek tűnik az erőteljes kipárolgás miatt. (Közben a hűtöben oxidálódik a dugó alatt.) Utóízében a gyümölcsök újra előjönnek egy leheletnyi fával keretezve. Ahogy hűvösödött, selymesebbek lettek a tanninok, de addigra túljutottunk a felén. A maradékot holnap megvizsgáljuk...

Szent-Ilona Borház (Kreinbacher) Taposó-kút 2006

Kép
Gáboréknak is van belőle egy palackkal, nem szeretném befolyásolni az élményüket. Majd közzé teszem a véleményemet, ha ők is felbontották... [Gábor, kérlek, fotózd is majd le! Köszi!]

Akkor hát, itt a fotó és a véleményem - Zen nem "nyom a latban", mert ez nem az Ő stílusa. Azt mondja, erős, öreg - na, ezt azért még helyre tesszük.

A bontás utáni első benyomások: szép fényes, közepesen sárgás árnyalat, vaníliás, karamellás, fás illatok. A hátcímke elolvasása és az évjárat emlékezete nélkül még a kései szüret is felötlött. Első kortyra élénk, ropogós savak, egyelőre a fa uralja. Ez idővel visszahúzódik, de a palack első felére rányomja a bélyegét - elfogadom, hogy sok lehet, nekem még tűréshatáron belül. Alkoholban többnek érződik, pedig nem kimagasló (12,5%). Ezek után az a benyomásom, hogy jól behűtve fogyasztandó.

Ahogy lélegzik, úgy enyhül a hordóhasználat, ez javára válik, mert megmutatkozik a rizling is! Miután kibontakozik a fajtajelleg, elmondható, hogy szépen megtartott…

Kerkaborum Vörcsöki Furmint 2007

Kép
A Murára néző vörcsöki teraszokon Szepsy István tokaji birtokáról áttelepített tőkéken termett szőlőből dr. Bussay László, Heimann Zoltán és Sz. Kis László készített bort, amelyet végül a somló-hegyi Tornai Pincészet palackozott.
A parányi buborékokkal tarkított, világos méz színű nedű beltartalmát szemmel látható miniatűr extraktumok sejtetik. A pohárból újhordó dongája libben ki, amely később egyre inkább beleolvad a többi szép illatba. A már-már Retsina intenzitású fásságból játékos citrusok villannak fel és csonthéjasok adnak hozzá finom kesernyét. Gábor vörösborosan szárító savakat emleget, később törköly-szerű zamatokat, utóbbival egyetértek. Ahogy telik az idő, a fa belesimul a bor nagyszerű komplexumába, a tökéletességet kezdjük megtapasztalni.
Egy igazi, országot átívelő remekmű.

Vino domestico

A világhíres ábrahámhegyi dűlőkről származó fehér cuvée még nem tisztult le (mert sem nem deríti, sem nem szűri a gazda), ezért opálosan kóstoltuk. Érdekes módon karakteres, rizlinges jegyeket mutat, pedig a szilváni és több más fajta mellett nem a rizling az uralkodó az öreg ültetvényben. Talán a terroir is teszi. Így ősz derekán ez is friss, üde, majdnem kész. A korábbi években néha kifejezetten gyümölcsös, barackos zamatok most nincsenek, de így is ízlett.

Hangácsi és Fia - Egri Kékfrankos Rosé

Kép
Komolykásabb, silleresebb felfogás, amit mostanában szeretni szoktam. Meggyőződésem volt, hogy fahordót látott, de a címke szerint full-tartály. Meg full gyümölcs. Ez valami félreértés, ilyenről itt szó sincs - gondoltam magamban. Később azt következtettem ki az ellentmondásból, hogy valaha szép és friss lehetett, csak túl koros már ez a szegény. Láttunk már ilyet, kíváncsi leszek a '09-es kiadásra. A mai állapotában egy csipetnyi fa (úgy értem, ha kapott volna egy kis hordós érlelést) széppé tehetné, békét köthetne önmagával ez a nemtudomhovatenni rozésiller-redoxi ital, szerintem.

Sebestyén nagy- és kisbor

Kép
A Sebestyén Pincétől először a 2006-os Kékfrankos válogatást kóstoltuk. A hátcímke tanúsága szerint három dűlőből gondosan válogatott, korlátozott tőketerhelésű, 14 hónapos fahordós érlelés ellenére nem volt ránk nagy hatással. Éreztünk rumos meggyet, kékfrankost, egy kis fát, meg alkoholt, de ennél többet most ez a bor nem adott.

A pince alap vörösébe, az ICZE Cuvée 2007-be belekerült jópár fajta (Kékfrankos, Merlot, Zweigelt, Cabernet Franc, Kadarka, Cabernet Sauvignon). Az előző alanyunkhoz hasonló ízvilágot képvisel. A maga kategóriájában értelmezve egy beszélgetős-, vagy étel mellé fogyasztásra alkalmas bor. Nem emelkedik ki semmi extrával, elkóstolgatja az ember.

Elindult a lavina

Kép
A Varga-dömper zakatol, robajával úgy tűnik, gerjeszti a primőr zuhatagot. Többet most nem is írok, mert Gyula már várja a maga mintáját, majd akkor...

Szóval, előző cirkalmas megjegyzésemmel arra akartam utalni, hogy a primőr piacon olyannyira élesedik a verseny, hogy az "év első bora" termelője nem elégszik meg a saját maga által kikiáltott címmel, kisvártatva megjelent következővel tételével: Pinot Noir Rosé 2009 Ez a balatonmelléki tájbor sem üt nagyot 10.5% alkoholjával. Halvány rózsaszín, bontáskor üde illat, töltéskor meglehetős szénsav mutatkozik. Íze kellemesen csíp a gáztól, mintha fröccsöznénk, ha nagyon figyelünk, némi gyümölcszamat is felfedezhető. Textúrája vékony, vizenyős, hamar lecsúszik és elenyészik. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, de mire a palack feléhez érünk, alig marad benne abból, ami addig itatta.

Vajon ki következik a sorban?

Sauska Cuvée 13

Kép
A 13 kinek szerencse, kinek mumus. Vad és villányi, ez egyből érződik. Az íze nem állt össze, kesernyés, alkoholos, fűszeres, majd Gábor felismerésében mind osztozunk: kávé, kakaó.
Endre: "Tetszik, testes, de fiatal."
Gábor: "Érzek távlati potenciált, biztos kibírja jópár évig."
Gábor és Endre meg is állapodtak, hogy kellene venni ebből még egyet és néhány év múlva kibontani.
Potenciál ide vagy oda, szerintem először gyümölcsös, majd keserű, nem több ennél, bár a kávé valóban szépen figyel. A nap (költői) kérdése: fogyasztásra alkalmas lehet-e egy 2008-as Syrah-CS-CF küvé 2009 márciusában?

Németh János - Rosé 2008

Kép
Ez a siller jellegű rozé némileg megosztja a társaságot, rajtam kívül a csapat válogatott, de nem túl pozitív jelzőkkel illeti. Erős hordó illata belőlem valamiféle meghitt pince-miliőt hív elő, ezt Endre osztja is, a többiek szimplán kocsmaillatnak titulálják, amiben valóban van is valami, de bennem ez is pozitívan csapódik le, egy hangulatos kis borozó jut róla eszembe. Később enyhül az illat, az egész bor kerekedik, végül szerintem kifejezetten szép, rozén túli, egyedi élmény.

Barátkozunk a szürkebaráttal

Kép
A múltkori olaszrizlinges kóstolón felbuzdulva tettünk kísérletet közelebbi ismeretségbe kerülni a szürkebarát fajtával, mint olyannal. Előre lelövöm a poént: nem sok sikerrel. Nem kerültünk közelebb a fajta lényegéhez, de ettől még a kóstolónk és a hangulat jó volt.

Most Gábor vállalta magára a mindentudó pincér szerepet a félvak-kóstolón, kis csapatunk pedig teljes létszámban képviselte magát az este.

1. Feind Premium Pinot Gris 2008.

Szép színű, fényes, a pohár szélén mini gyöngyökkel ékes. Illata elég ásványos, Gyula palackbukét kiált, majd vakon ennek tippel badacsonyi származást. Az első korty édeskés, erős, minerális. A későis, mézes zamatok kesernyés lecsengéssel párosulnak. Határozottan fás. Gábor az utóízében valamely csonthéjast, talán mogyorót fedez fel.
A visszakóstolás után én korosnak találom és/vagy erős hordósságot érzek. Gábor szerint a négy közül ennek a leghalványabb a színe. Gyula megalkotja a "fakerek" jelzőt, illetve "hordóminta" illatúként jel…

Rózsaszín, nem csak hölgyeknek

Kép
Ah, azok a friss, primőr rozék! Nincs is hozzájuk fogható, főleg így ősz derekán. Átütő, ropogós illat. Gyöngyöző a pohárban, enyhén pirosas, de főleg rózsaszín árnyalat. Itatja magát a kellően szénsavas, könnyen csúszó frissítő, enyhe kesernyével a végén. Mindezt a Lisicza Primőr Rosé 2009-től kaptuk. Nagyon köszönjük!

Szászi Merlot 2006

A szent györgy-hegyi terepgyakorlatunk alkalmával hazahoztam a hegy palackba zárt szellemét ennek a merlot-nak a formájában. Ebben a zord időben jó volt beszippantani a napsütés és a forróság által érlelt szőlő nedűjét, a magas (14%) alkoholtartalom pedig kellően átmelegített. Most kevésbé véltem felfedezni a fajta jellegzetességeit, mint a helyszínen, azok egyedül a könnyed csersavakban mutatkoztak meg, a terroir összetéveszthetetlen karaktere és az említett alkoholfok azonban súlyos kortyokat eredményeztek. Gazdag aromaösszetételében fűszerek, egy kis meggy, itt-ott cserzett bőr, végül nem zavaró keserűség. Mindenképpen ajánlott szellőztetni, szépen kinyílik.

(kép hamarosan...)

Pannonhalmi Rosé 2008

Kép
Lám-lám, miért is érdemes blogot írni: az imént érkezett Fábián kommentje előző írásomra, amelyből kiderült, hogy jelen bejegyzés tárgya már óbornak tekinthető, ugyanis nemcsak Vargáék sietnek a szomjas közönség kora őszi kiszolgálására, hanem Pécsett is akad versenytárs Lisiczáék primőr rozéja "személyében". Köszönjük az információt! Azért kíváncsi vagyok, ki, mikorra datálja a megjelenést.

Egy szó mint száz, a kereskedők nagytakarítási hajlandóságának eredményeképpen, (mint utóbb kiderült, kicsit megkésve) jutott el hozzánk a nevezett tétel. Bővebbet majd talán holnap, amikor vélhetően kiürül a palack, addig a hűtőben, vákuum alatt vár ránk. Elöljáróban csak annyit, hogy a bontás napján savanykásnak találtuk (ez nekem tetszett) és kissé talán már a változó kor semlegesítő hatásai is érezhetőek.

Szerda, harmadnap. Ma csak egy pohárral fogyott, de meggyőzőbb volt, mint a hétfői. Nem tudom, frissen palackozva milyen lehetett, de most már biztos nem a gyümölcsei fogtak meg, hane…

Vargafröccs

Kép
Nem tudom, ki hogy van vele, a tisztesség kedvéért mi megkóstoltuk az év első hazai borát. A Varga Pincészet 2009-es Csabagyöngye borától azt kapja a kóstoló, amit elvárhat egy korai, könnyednek ígérkező stratégiai tételtől.

A töltést követően a pohárban lassan oszlik el a keletkezett hab (!), majdnem olyan szénsavas, mint egy pezsgő. Az illata is sampányt idéz (tank), friss, gyümölcsös. Szájba véve olyan, mint egy nagyfröccs (2 egység bor, 1 egység szóda), gyenge savakkal és alkohollal (9,5%). 1-2 perc múlva érkező utóíze kénes-kesernyés.

Mindezzel jól összecseng Gyula prekoncepciója, számomra különösen a kénes érzettel: "Félédes, alkoholtartalma pedig: 10,5% - vagyis ki se forrt rendesen. Úgy érzem, marketing céloktól vezéreltetve erőltetik a piacra dobását félkész állapotban." Azért az áránál jobban teljesít (336Ft + 40Ft üveg betétdíj), de elég egyszer egy évben.

Off - füst

Kép
Továbbra sem áll szándékomban rendszeresen off topic bejegyzéseket közölni, de annyiszor volt már szó arról, hogy ez a téma mégsem annyira idegen jegyzeteink elsődleges témájától, a bortól. Mondjuk úgy, hogy múzsánk tengeren túli másodunokatestvéreiről is érdemes néha említést tenni, mert a szellemi és kulturális rokonság talán nem is kérdéses.

Partagas Serie D No. 4

Részletes leírást ne várjon senki, röviden ennyit: Robusto méret, ehhez méltó vastag füst, közepes erősségű zamat és fűszeresség, kiegyensúlyozott aroma jellemzi. Recommended.

Az utolsó pillanatban

Kép
Mindjárt jönnek az idei borok, épp ideje egy tavalyit is megkóstolni: a Wunderlich Alajos nevével fémjelzett borászat méltán írta rá 2008-as Portugiesere hátcimkéjére, hogy "2008-as évjáratú prémium Portugieser tételünk a 2009-es Villányi Borverseny "Aranyérem" kitüntetéssel az évjárat egyik legjobb boraként mutatkozott be."
Biztos van ennél nagyobbra értékelt fajtársa, de számomra ez egy kifejezetten jellegzetes példány, annak minden erjével - Zennek egy kicsit több is a kelleténél. A termőhely emblematikus bora már az első kitöltés közben megütötte az orrom, messziről érezhető volt az illata. Színe bársonyos, kevésbé áttetsző. Íze valamilyen csonthéjasra emlékeztet, de némi kávés kesernyésség is mutatkozik. A donga is hozzáteszi a magáét, de nem tolakodó. Ebben megoszlik a vélekedés, mert Zen szerint a gyümölcs rovására fás. Én érzek benne a gyümölcs héjára emlékeztető savanykás zamatot is. Minden esetre holnapra eltesszük a másik felét, meglátjuk milyen lesz.

Ha…

Szorgalmi feladat

Kép
Ezt a post-ot csak azért, hogy ez a hónap rendelkezzen ebben az évben eddig a legtöbb bejegyzéssel! :)

Chateau Megyer Sárgamuskotály 2007
A borászat egyik dömpingbora Zen kedvenc fröccsbora (Traubi) volt az elmúlt egy-két évben, de akkor mintha félszáraz lett volna. Ez az évjárat félédes. Ez kevésbé áll jól ennek a tételnek.

Heimann Kadarka 2007

Kép
Egy magányossá vált estén rajtam maradt egy felbontott palack. Kortyolgatva begépelem a véleményemet róla:
Szépen bontakoznak ki a fajta elsődleges ízei. Szellőztetés fontos, dekantert javaslok! Szerintem ebben a palackban a virgonc Kadarka a hordó és az alkohol béklyójába került. Respektálom a stílust, a végeredmény szép is, de engem ez a fajta inkább lazán, frissen elkészített formájában fog meg.
Illatában kömény, ánizs, alkohol; ízében kadarka, keserűség.

Merlot kóstoló

Kép
Kóstolásunk keretében a tematika tárgya a merlot fajtára esett. Mindhárom kilóg valamivel a sorból: a pirosbor a színével, a debrői a termőterülettel (nem balatoni), a Sessio pedig az évjárattal és az árával.

Sorban az élményeink:

Pirosbor 2007, Kislaki Bormanufaktúra - Légli Géza:
Nevéhez hűen igazi piros színű bor, amelyhez enyhe barnás karima társul pohárszélen. Az íze először új, kicsit állatias érzetet nyújt, majd nem túl összetett, de szép. Édeskés illatokkal és aromákkal rendelkezik. Z: kecskeistálló illat.


Konyári Sessio 2006:
Konyáriék nagybora sötét színnel köszöntött bennünket. Az illata tetszett. A korty súlyos, csípős tanninokkal indít, majd erős keserű érzettel búcsúzik. Mindenképpen érdemes dekantálni, a szellőzéstől vajasodik egy kicsit.


Tóth és Tóth Debrői Merlot 2007:
Édeskés, nem kifejezetten fajtás, enyhén csípős, végül kesernyés. Remélem, nem bántok meg vele senkit, de nekünk itt és most jobban ízlett a Sessiónál.

Günzer Cuvée 2006

Kép
Négy féle bor házasítása, arányokat nem tudunk, de a hátcimkére sorrendben így kerültek: Kékfrankos, Portugieser, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc. 18 hónapot töltött tölgyfában, amely direkten nem érződik rajta, bár valóban szépen összeérett. Markáns, szép illatokkal köszön, a kabernék és a frankos vezeti. Szép mélyrubin árnyalatú, nem különösebben glicerines a lefolyása. A szájban is könnyed, nem kifejezetten gyümölcsös, sem tanninos - az illata után ütősebbre számítottunk. A tompább fajtajegyek így valóban betudhatók lehetnek (?) a közel három évnek, és a fele fának.

A kevesebb több

Kép
A wekerlei borkóstoló területére lépve Krisztával egy pillanatig azon tűnődtünk, hogy kiket válasszunk (egy borfesztiválon általában így indulunk el), azután rájöttünk, a méretekből adódóan fordítva is gondolkodhatunk. Gyorsan kizártam a Bortárat (pardon), hiszen gyakran vásárolunk tőlük az ajánlásokat elfogadva.
Lenkeyt is bármikor ihatunk, mondta Kriszta.
De nem iszunk, mondtam én – mivel azonban nem vagyok telhetetlen (ez a későbbiekből is egyértelműen kiviláglik), őket is kizártuk. (Valóban: ők is kispestiek lévén, mondhatni, bármikor hozzáférhető a termékpalettájuk.)
Az egyik asztal üres volt (Micsoda szervezés?! - üZenem az illetékesnek), erről is lemondtunk.
A rosta után talpon maradottak közötti sorrend eldöntése volt a következő napirendi pont (élőben ez a folyamat azért gyorsabban lezajlott). Végül a balról jobbra sorrend, és a teljes kínálat megismerése mellet döntöttünk.

1., Menczinger Borház – Mohács, (Pécs-Siklós)
Miközben megbeszéltük a sorrendet, eszembe jutott, hogy M…